Tevékenységeink

Tevékenységeink

Legfőbb feladatunk, hogy - a legteljesebb értelemben vett - gyógyításhoz járuljunk hozzá azáltal, hogy a betegek, családtagjaik és a kórházi munkatársak számára az állapotukból, foglalkozásukból, körülményeikből származó krízishelyzetekben lelki, spirituális és etikai támogatást, megértő, szerető jelenlétet biztosítsunk. Támogatjuk őket belső erőforrásainak mozgósításában; életük, szenvedésük, aktuális élethelyzetük értelmének megtalálásában.

A betegek, hozzátartozók és munkatársak látogatását osztályos lelkigondozók végzik. Kórházunk minden fekvőbeteg osztályának felelős lelkigondozója van, aki a gyógyító személyzet tagjaival együttműködésben szolgálja betegeink „EGÉSZ-ségének” helyreállását.

A lelkigondozói beszélgetéseket a pasztorálpszichológia elméleti alapjain a „segítő beszélgetés” legalkalmasabb eszközeinek felhasználásával állítjuk a gyógyulás szolgálatába.

Útitársként szegődünk beteg testvéreink mellé, hogy a jelenlétünkkel, figyelmünkkel, meghallgatásunkkal reményt keltő fénysugárként tanúskodjunk Urunk szeretetéről. Azt segítjük elő, hogy a hozzánk bizalommal forduló embertárs – akinek felekezeti és világnézeti hovatartozását tisztelettel elfogadjuk -, saját spiritualitásából meríthessen erőt és meglelje békéjét.

Sürgős esetben, krízishelyzetekben, illetve a Kórházunkban meghalt betegek hozzátartozóinak támogatására a Lelkigondozó Szolgálat beosztott, ügyeletes lelkigondozója hívásra a betegágyhoz érkezik és lelkigondozói beszélgetésre ad lehetőséget.

A Lelkigondozó Szolgálat feladata a kórházlelkésszel együttműködve, külső lelkészek bevonásával betegeink szentségi és liturgikus ellátásának megszervezése.

Katolikus betegeink a szentségek gyógyító erejével élhetnek (szentgyónás, betegek kenete), a liturgiákon kívül lehetőségük van naponta szentáldozásban részesülni.

Protestáns betegeink számára istentiszteletek és lelkészi látogatások megszervezésével is szolgálunk.

Betegeink minél teljesebb ellátására törekedve együttműködünk a helyi görög katolikus parókiával, a református gyülekezetekkel, az Evangélikus Kórházlelkészséggel, és. a Zsidó Hitközség szolgálattevőivel.

Meghalt betegeinkről és munkatársainkról – családtagjaikkal közösen – évente kétszer gyászmisén emlékezünk meg.

A lelkigondozókat a leggyakrabban az alábbi élethelyzetekben hívják:

Amikor a beteget

• félelem, szorongás, gyászélmény, vagy más veszteség kínozza,
• elkeseredett, súlyos állapotba került,
• súlyos feszültséget, magányt él meg,
• a haldoklás fájdalmas idején;
• amikor testi gyógyulása a lelki terhek miatt húzódik.

Betegeink és munkatársaink fordulhatnak hozzánk hitbéli kérdéseikkel, családi problémáikkal, szociális problémáikkal, pszichés terheik hordozásában.

Gyászoló betegeink és családtagjaik számára gyásztanácsadást teszünk lehetővé.

A lelkigondozói találkozás legtöbbször általános ismerkedéssel indul. Ha szükség mutatkozik, akkor bizalomteli és titoktartással védett kapcsolatban nyílik lehetőség arra, hogy a feszítő érzések, a megválaszolatlan kérdések kimondásra kerüljenek, és ezzel az útkeresés első lépései felé induljon.

A lelkigondozókat tanulmányaik és gyakorlati képzésük arra készíti fel, hogy az ember transzcendenssel, embertársaival és önmagával való kapcsolatának sérüléseiben segítse a gyógyulást a Kórházban adott idői keretek (a bent-tartózkodás napjai, illetve a 15-50 perces beszélgetések) és fizikai állapota lehetőségein belül.

Szolgálatunkban a JELENLÉT kulcsfontosságú.

Amennyiben a lelkigondozó kompetenciahatárait meghaladó problémával találkozik, felelőssége, hogy további szakmai segítséget javasoljon. Fontos feladatunk betegeinket nyitottságukban és motivációjukban segíteni, hogy elfogadják a többi professzionális segítő szakma adta lehetőségeket.

Történet

A Lelkigondozó Szolgálat Története

1997-ben fiatal, keresztény diplomások egy csoportja, akik tapasztalatot szerezhettek a kórházi lelkigondozásról és klinikai lelkigondozói tréningen (Clinical Pastoral Education, CPE) vettek részt az Egyesült Államokban, a magyar gyógyító munkába illeszkedő lelkigondozás alapelveinek megfogalmazásába, egy hazai lelkigondozói szolgálat feltételeinek megteremtésébe fogtak.

A Szolgálatot az újrainduló Budai Irgalmasrendi Kórházban Kozma Imre OH atya felkérésére Buza Patrik szervezte meg és indította el 2000. július 1-ével. A Szolgálat első munkatársai - két státuszt megosztva - négyen voltak: Buza Patrik, dr. Egri László, Törőcsik Júlia és dr. Somosiné Tésenyi Tímea.

2001-ben kezdődött meg önkénteseink képzése és önkéntes-csoportunk munkája.

2002-ben fogadtuk az első szeminaristákat lelkipásztori gyakorlatra és ekkor kezdődtek azóta rendszeressé váló lelkigondozói képzéseink.

2002. áprilisa és novembere között Sr. Margaret Dougherty DC vincés nővér vezetett 400 órás lelkigondozói képzést a lelkigondozás szülőföldjének, az Egyesült Államoknak a képzési tréningmódszerét (CPE) követve

A Szolgálat vezetését 2004-ben Törőcsik Júlia vette át.

2007-ben alakult meg az Irgalmas Lelkigondozó Képzési Központ

2008-ban indult ügyeleti szolgálatunk.

2009-ben ünnepeltük először az Irgalmas Fesztivált, a munkatársak közösségteremtő, szórakoztató belső programját.

2010. novemberétől a Szolgálat vezetését Buza Patrik folytatja.

Szolgálatunk számokban – amelyek egy találkozás teljességét sosem fejezhetik ki:

• Szolgálatunk első tíz évében, 2000 és 2010 között
• 36 327 beteglátogatást jegyeztünk fel,
• 463 gyakornokot fogadtunk.